Via ferrata jelentése: vas út. A Via ferrata sziklafalakon vezető túra útvonalat jelöl, ahol a meredekebb, nehezebben járható részeken drótkötelek, létrák, láncok, fém-lépcsők segítséget nyújtanak a szakaszok leküzdésében.

A Via ferrata olyan kiépített sziklamászó túra utat jelent, amelyek nem sziklamászóknak készültek, hanem olyan túrázóknak, akik szeretik a kihívásokat, és szeretnének belekóstolni a sziklamászás és túrázás örömeibe.

Nincs szükség hegymászó-ismeretekre, mégis sziklamászónak érezheti magát az aki nem tud ellenállni a via ferrata csodálatos csábításának. Hiszen mások számára megközelíthetetlen hágókra és csúcsokra lehet fel jutni. Kitett sziklapárkányokon (nagy mélység feletti), éles gerinceken vagy meredek hegyoldalakon lehet mászni, miközben a sziklákhoz rögzített drótkötelekhez csatolja magát a mászó, hisz a biztonság a legfontosabb.

A via ferrata egy extrémsport, mely több mint száz éves múltra tekint vissza, a magashegyi túrázás és a sziklamászás "keveréke", amely napjainkra különálló sportággá nőtte ki magát.

Biztonságos-e a via ferrata?

Természetesen IGEN, de minden esetben fontos, hogy mindenki csak olyan nehézségi fokú via ferrata túrát vállaljon, amit tudása szerint le tud küzdeni. Via ferrátázni kellő tapasztalat, állóképesség és megfelelő felszerelés nélkül nem szabad - pláne nem egyedül! Ezért a kezdőknek különösen ajánlott, hogy először egyszerűbb túra útvonalakat másszanak meg, majd ezek után következhetnek a nehezebb via ferrata túrák is, fontos a fokozatosság.

Mi szükséges a via ferrata túrákhoz?

A via ferrata túráknál ellentétben a hagyományos túrázással van egy kevés  felszerelés vonzata, aminek a költsége nem mérhető egy alpinista felszereléshez, már csak azért sem, mert túlnyomó részt (kezdő túráknál) a via ferrata túrát szervező egyesület, csoport, vagy cég biztosítja azokat. Egy via ferrata túrához átlagos fizikai kondíció, jó túrafelszerelés, megfelelő bakancs, via ferrata szett és beülő, valamint fejvédő sisak szükséges. A felszerelésen kívül lépésbiztonság, szédülésmentesség létfontosságú, mert gyakran kitett helyeken vezet az út. A via ferrata felszerelés használata könnyen elsajátítható, nem igényel előzetes szakismeretet.

A via ferrata felszerelés része a beülő aminek az elején található két kötél a végein egy-egy  karabinerrel. Ezt a két karabinert rá kell csattintani a biztonságot nyújtó drótkötélre, s ha lecsúszik a láb, vagy a kéz egy rossz pillanatban, akkor sem történik semmi baj, mert a karabiner segítségével megfog a beülő, és már indulhatunk is tovább.

Via ferrata története

Az első via ferrata útvonalakat az olasz Dolomitokban építettek ki, az I. Világháborúban használt hegyi útvonalak felhasználásával és azok a mai igényeknek megfelelő tovább fejlesztésével. A klasszikus via ferrata utak tulajdonképpen régi, már jól bevált mászóutak, amelyeket profi hegymászók építettek ki úgy, hogy azon nehézségi besorolásától függően, bizonyos sziklamászó tudást feltételezve már egy átlag túrázó is megcsodálhassa a magashegyi túrázás egyedülálló természeti szépségeit.

A via ferrata utak stílusa, kiépítettsége változó, így nehézségük is. A tapasztaltabb via ferratázók már tudják, hogy más a via ferrata Olaszországban, Ausztriában és Franciaországban is. Van, amikor biztosítás nélkül is könnyedén haladhatunk, van mikor kiépített falmélyedések, létrák, kiálló vasrudak, láncok segítenek a könnyebb haladásban, de van viszont, ahol mesterséges lépések hiányában a függőleges falon, csak saját tudásunkra és erőnkre számíthatunk. Ezek mellett természetesen mindig található drótkötél is biztosításnak.

Via ferrata túrák nehézségi szintjei

A via ferrata túrák nehézségi fokozatait német nyelvterületen általában A, B, C, D, E, az olasz területeken 1, 2, 3, 4, 5, 6 kategóriákba sorolják. Így mindenki már előre kiválaszthatja a neki megfelelő nehézségi fokot.

Az „A” fokozat normál hegyi ösvény ahol néhány helyen lánc vagy rövid létra van, ilyen pl. a Rám-szakadék is. Tehát aki járt a Rám-szakadéknál az már el is kezdte a via ferrata túrázást.

A „B” fokozat egész könnyű, rövid meredek szakaszokkal általában gyerekeknek is bejárható. „C” , „D” és „E” fokozat már valóban egyre nehezebb (fizikálisan), sok függőleges, esetleg áthajló szakasszal. Ezeken gyakran csak a drótkötelekbe kapaszkodva lehet haladni, illetve jó sok kitett hely található bennük, biztosító eszközök használata elengedhetetlen.